Egerpataki Ütő Mihály

( gimnáziumi tanár )

Egerpataki Ütő Mihály Egerpataki Ütő Mihály
Egerpatak, 1890. - Kaposvár, 1978

A Háromszék vármegyei Egerpatakon született 1890-ben. Édesanyja Berde Ágnes volt. A gimnáziumot a sepsiszentgyörgyi Székely- Mikó Kollégiumban végezte 1908-ban. Főiskolai tanulmányait a budapesti, kolozsvári, jénai, greifswaldi egyetemen végezte 1913-ig. Mint helyettes tanár tanított a Székely- Mikó Kollégiumban, a nagyenyedi Bethlen- Kollégium főgimnáziumában, a kolozsvári unitárius kollégiumban.

Megválasztott rendes tanárként az 1918/19-es iskolai évben a hátszegi állami és községi felsőkereskedelmi iskolában, de mint román hűségesküt nem tett tanárt állásától megfosztották. Az Erdélyi Református Egyházkerület az 1919-20-as iskolai évben alkalmazta a székelyudvarhelyi kollégiumban. A következő évtől a Dicsőszentmártoni Református Felsőkereskedelmi Iskola igazgatója lett., az intézménynek a román közoktatásügyi  miniszter által történt bezárásáig, 1924. augusztus 31-ig. Egy évig ismét a székelyudvarhelyi kollégium alkalmazta. 1925. július 21-én a Belsősomogyi Református Egyházmegye a csurgói református reálgimnáziumhoz választotta meg rendes tanárnak. A híres református erdélyi kollégiumok szellemi örökségét hozta magával. Első feltűnő megnyilatkozása az volt, amikor Apáczai Csere Jánosról mondott beszédet.

Irodalmi és pedagógiai haladó hagyományaink melletti hitvallás volt. Ady költészetét vállalta egy olyan korszak iskolájában, amelyben ez nem volt az érvényesülés feltétele. Két árva gondjait is magára vette akkor, amikor ez nem számított erénynek. Sarolta 1917-ben, Sándor 1920-ban született. Mindketten a csurgói gimnázium tanulói voltak. Sándor Megszerettette Áprily és a többi erdélyi költő és író írásait. Nagy gonddal tanította Goethe és Schiller nyelvét, a legszilárdabb alapot a szavak nyelvtani alakjának, és egyedi jelentésének megkövetelésével, a nyelvtan tudatosításával adta meg. Az 1938- 39. évi értesítőben használta először az Egerpataki előnevet. 1957. augusztus 17-ével vonult nyugdíjba.

Magyart, latint, görög nyelvet, görög pótló irodalmat és gyorsírást tanított. Kaposváron a lányánál halt meg 1978-ban, a Keleti Temetőben helyezték örök nyugalomra. Dr. Szigethy Gyula esperes temette. Az egyházi szertartás után tanítványa majd kollégája, Pókos Ferenc búcsúztatta:

„Temetés után gondolunk barátjának, Áprily Lajosnak a versére, amely a kaposvári, visegrádi és házsongárdi temetőt összeköti: Testvéreim, ma eltemettük őt/ látogatjátok majd a temetőt/ s mondjátok: sírba fektettük, halott/ Nem kételkedtek: vajon ő az ott?"  (Dr. H.J.)