Horváth Sándor

 
Csánig, 1926. - Kecskemét, 1999

A Vas megyei Csánig községből származik. 1943-ban lett a Csurgói Református Kollégium keretében működő Körmendy Sándor  Mezőgazdasági Középiskola tanulója. 1947-ben érettségizett. Egykori csurgói diáktársai érdeklődő, új eljárásokat kereső embernek ismerték meg.  Több kiadást megért Szőlő a házikertben című könyvében pályaválasztásának indíttatásáról is vall: „Érettségiző diák koromban Csurgóról, Csokonai Vitéz Mihály otthonából hátizsákomban vittem a Vas megyei Csánigra szőlővesszőket. 1947-ben Édesapámmal telepítettük a falu első, korszerű szőlőskertjét. Ma pedig már majdnem minden háznál van szőlőskert.” 1954-ben Csurgóról, a Basakúti utcából nősült. Apósát, Gyuricsán Gyulát Recskre deportálták, majd anyósával Katalin asszonnyal Hortobágyra telepítették. Gyuricsán Irma néni élete végéig hűséges társa volt. Zoltán fiúk egy ideig szintén Csurgón volt diák. Budapesten, a Kertészeti Főiskolán szerzett diplomát. Először állami gazdaságban tehenész, segédagronómus, majd szőlész brigádvezető lett. Visszakerült a Kertészeti Főiskolára, ahol tanulmányi osztályvezetőként dolgozott. 1953-ban a Szőlészeti és Borászati Kutazó Intézet Móri Telepén üzemegység vezetésével bízták meg. 1953-tól a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Kecskemét- Miklós-telepén állt munkába. 1tt 21 évig, 1973-as nyugdíjazásáig dolgozott. A szőlőfajták termesztési értékeinek, a gyökérzet megismerésének, a talajművelés kérdéseivel, 1955-től szőlőnemesítéssel foglalkozott. 1960-ban a Homoki Osztály vezetésével bízták meg Miklóstelepen. Az 1960-as évek elején a keresztezéses szőlőnemesítés volt a kutatási területe. Nemesítési célja a tömegbort adó szőlőfajták minőségének javítása, íz-és zamatanyagaik gazdagítása, a korai érés és az intenzív cukortermelés növelése volt. A gépi szüretelés miatt olyan szőlőfajtát kívánt nemesíteni, amelynek bogyói könnyen leválnak a kocsányról. Ezért keresztezési kombinációihoz szülőnek a Glória Hungariae csemege- szőlőfajtát használta. Korai betegsége miatt nyugalomba vonult, magoncait sem tudta kiértékelni. Perspektívikus hibridjei: K.24 (Góliát), K.43(Echo). A könnyebben művelhető homoki szőlők ismeretében megértéssel volt a dunántúli szőlősgazdák iránt. Saját tapasztalatból tudta, hogy a direkttermő szőlőfajták visszaszorítása nem megy gyorsan: „Sok olyan vidéken – mint Belső- Somogyban, Csurgó környékén, Nyugat-Dunántúlon, Sopron, Vas és Zala megyében – ahol a sok csapadék és párásság miatt szinte lehetetlen … a gombás betegségektől megvédeni, szabad belőlük ültetni.” (Dr.H.J.)