A legkülönbözőbb iskolatípusokban – általános- és középiskolákban, majd egyetemi kutatóként – volt alkalmam számos nevelési módszert megismerni és jó néhányat a mindennapi tanítás gyakorlatában, valamint szülőként, nagyszülőként is kipróbálni. Mondhatom, hogy a Kentenich-féle pedagógia Tilmann Beller atya közvetítésével a megvilágosodás erejével hatott, korábbi nézeteim mérlegelésére ösztönzött. Hogyan is egyeztethető össze az én általam öt évtizeden át képviselt „Jó emberek nevelése”, Tilmann atya „Farkasokat kell nevelnünk, nem jó kutyákat” vallott nézetével? A könyv olvasása fokozatosan meggyőzött arról, hogy ma a szeretetnek, a keresztény erkölcsiségnek vagy a tekintélytiszteletnek ... valóban egészen más arca van, mint azt mi korábban megtapasztaltuk. Mindazok, akik hozzám hasonlóan eddig egészen más irányból közelítették meg a nevelést, kérem, hogy lapozgassák bizalommal a könyvet, mert benne rátalál hatnak Tilmann atya megfontolt tanácsaira, amelyek mindennapi nevelési gondjaikban örömre forduló segítséget nyújthatnak. (Pécsi Géza)
Joseph Kentenich pedagógiai rendszere – amelyre kiadvány-és előadássorozatunk épül – profetikus mű, mert messze megelőzve korát olyan irányt mutat, amelyet a modern neveléstudomány, a fejlődéslélektan vagy az agykutatás teljes mértékben alátámaszt. Egyszersmind zseniálisan egyszerű is, mert olyan szemléletmódot nyújt, aminek segítségével szülőként, nagyszülőként és pedagógusként is hatékony megoldást találhatunk mindennapi nevelési/önnevelési problémáinkra. Mesterünk, Joseph Kentenich, a Schönstatt-mozgalom alapító atyja 58 évig dolgozott nevelőként. Eközben számtalan formában kutatta és összegezte, mit mondanak a tudományok, a nagy nevelők, mit a Kinyilatkoztatás és a szentek arról, hogy hogyan lehetséges valóban erős, szabad lékekkel és jókedvűen szolgáló embert nevelni a ránk bízott gyermekekből, önmagunkból. Rendszerében tehát szóhoz jut a Lélek, és minden haladónak mondható tudományos eredmény, sőt a mindennapok tapasztalatai is. Mindig visszatérő kérdése: Mit üzen Isten nekünk az élet által? Vezetésével valóban az „eszme és az Élet nászának” részesei lehetünk.
Tapasztalatait, tanításait schönstatti utódai szerkesztették továbbadható egységekbe, több kötetben. Ezekből sokat merítettünk. Első sorban is Pater Heinrich Hug ötkötetes munkájából, illetve P. Herbert King szöveggyűjteményéből, valamint Tilmann Beller schönstatti atya könyveiből, a több évtizedes magyarországi tevékenysége alatt megtartott előadásaiból, valamint a vele való beszélgetésekből. Kentenich atya sokoldalú és követhető útmutatást nyújt az egyes korosztályokat tekintve, a csecsemőktől egészen az idős korig. Nyilván a „mazsolázás” is hasznos lehet ebből a hatalmas életműből, de úgy gondoltuk, hogy az „Életre vezetés közlekedési szabályainak” megtanulására érdemes legalább annyi időt és energiát szánni, mint pl. egy gépkocsi vezetéséhez szükséges jogosítvány megszerzésére. Ezért jött létre az előadássorozat, és annak szerkesztett változata. Sokszor tapasztalhattuk, hogy „a hit hallásból ered”. Az előadás során létrejövő élő kapcsolat atmoszféráját biztosan nem lehet „papír alapon” közvetíteni, mindent nem is kívántunk leírni, mégis hasznosnak láttuk, hogy ilyen formában is felidézhetők legyenek a gondolatok, és a tanácsok.
A nevelés az élet szolgálata című sorozat 2. kötete a 6-10 éves gyermekek életfeladatait tartja elsősorban szem előtt, de külön fejezetet szentelünk több olyan témának is – az apa szerepe a nevelésben, a nemi identitás kialakulása, a játékkészség fejlődése, a döntésképesség kialakulása –‚ amely minden korosztály egészséges fejlődésében nagy szerepet kap.
A nevelés az élet szolgálata című sorozat 3. kötete legfőképpen a „várva várt” kamaszkor életfeladataival foglalkozik. Ezen kívül külön fejezetet szentelünk a kritika építő megfogalmazásának, a motiválás különféle lehetőségeinek és a szemléletformáló erejű organikus, egészleges gondolkodásmódnak. Ez utóbbi reményeink szerint új lendületet adhat tetteinknek, kapcsolatainknak, közösségeinknek, hiszen rávilágít arra, hogy az életünkben „minden mindennel összefügg”. Ma, amikor a tömegméretek miatt az egyéni felelősség és alkotó lehetőség oly parányinak látszik, ez különösen nagy jelentőséggel bírhat, hiszen általa a már-már jelentéktelennek tűnő személyes erőfeszítéseink, örömeink, szolgálataink és áldozataink meghatározó értelmet nyernek.