Tolna megyében, Simontornyán született 1881-ben. A pápai református, majd a veszprémi piarista gimnáziumban tanult. A Kolozsvári Tudományegyetemen tanult 1899-től 1905-ig, az 1901-1902-es tanévben a berlini egyetem hallgatója volt. A német szakot Budapesten végezte el 1906-ban. 1903-tól 1907-ig a pápai református gimnázium tanára volt. 1907-ben került Csurgóra. Spanyolország kivételével az összes nyugati országban tett tanulmányutat. 1918 őszétől polgári radikális nézetei miatt személye középpontba került. 1919. január 30-án, három nappal a nagy költő halála után Ady Endréről mondott beszédében jól ragadta meg az életmű lényegét: "Hangoztatták ellene a hazafiatlanság vádját, holott alig volt nála tősgyökeresebb magyar ember: nem a hazát támadta ő, hanem a közállapotokat, a maradiakat s a társadalom ezer meg ezer hibáját." Márciusban már Budapesten tevékenykedett, a budapesti továbbképző tanfolyamokat szervezte. A Tanácsköztársaság bukása után állását elvesztette. 1920 nyarán a kaposvári börtönben vizsgálati fogságban tartották. A vádat büszkén vállalhatta: "Maller Dezső mint a csurgói főgimnázium irodalmat előadó tanára, diákjai előtt népszerűsítette Ady Endre "destruktív költészetét". 25 évig nem kapott munkát. Felesége, Bohuniczky Szefi írónő biztosította a család megélhetési feltételeit. Jó baráti kapcsolatban voltak Szabó Dezsővel, Rónay Györggyel, Németh Lászlóval, Tersánszky Józsi Jenővel. 1945 után visszaköltöztek Csurgóra, a Csokonai u. 12. számú házban laktak. Az igazolása könnyen ment, hiszen az 1920-as fegyelmi döntés indoklása szerint "Maller Dezső főgimnáziumi tanár a szociológiai tanfolyamot 1919 elején elvégezvén, teljesen a proletárdiktatúra szolgálatába lépett, a diktatúra szellemének propagálására szervezett átképzőtanfolyam vezetője lett, a kommunistákhoz való viszonya annyira bensőséges volt, hogy annak alapján reá a kommunista vezérek telje mértékben számíthattak." Tehát a fent nevezett tanár a volt Tanácsköztársaság alatti politikai magatartása, politikai meggyőződése miatt mozdíttatott el állásából. Mint a 385/1945. M.E.sz. rendelet első paragrafusa expressis verbis mondja ki, az ilyen elítélt azonnal rehabilitálandó." Magyart, németet, görög pótlót, bölcseletet, számtant, rajzot, fizikát tanított. Budapesten az ostrom alatt halt meg 1956. november 8 -én. Budai lakásuk udvarán egy ruhásszekrényben temették el. Szíve fölé egykori csurgói házuk udvaráról átültetett rozmarintőről helyeztek el két szálat. A harcok elmúltával a Farkasréti temetőbe vitték. A sírját már felszámolták. (Dr.H.J.)