75 éve, 1937. december 3-án este sétálni indult, de soha nem ért vissza, a szárszói állomáson áthaladó tehervonat halálra gázolta. Halálának körülményeiről azóta is vita folyik, egyesek szerint véletlen baleset okozta, mások viszont az öngyilkosság mellett érvelnek.
Önéletrajzában így vall iskolaéveiről:„…Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.A VI. osztály elvégzése után ott hagytam a gimnáziumot meg az internátust, mert elhagyatottságomban nagyon tétlennek éreztem magamat: nem tanultam, mert a tanárok magyarázata után is tudtam a leckét, hiszen erről jeles bizonyítványom is tanúskodott. Kukoricacsősznek, mezei napszámosnak mentem Kiszomborra és házitanítónak szegődtem el. Két kedves tanárom kérésére mégis elhatároztam, hogy érettségizem. A VII. és a VIII. osztályból összevont vizsgát tettem s így egy évvel előbb végeztem, mint volt osztálytársaim. Tanulásra azonban mindössze három hónap állt rendelkezésemre s így történt, hogy a hetedikből tiszta jó, a nyolcadikból pedig tiszta elégséges osztályzatot kaptam. Érettségi bizonyítványom már jobb a nyolcadikosnál: csak magyarból és történelemből kaptam elégségest.
Többen azt mondják az iskolában, nem szeretik a verseit, mert nem értik. A költő ezt üzeni nektek:
Egyszerű ez
Lement a nap nyugaton,
Följött a nap keleten.
Egyszerű ez.
Él az, aki eleven.
Rongyos mindegyik zsebünk,
Rossz a magyar zsebe rég,
Egyszerű ez -
Elveszett az ezerév.
Ha elveszett, elveszett,
Nem keressük már elő,
Nem érünk rá,
Vonaton jár az idő.