A Szilágy megyei Zilahon született 1857-ben. 1879-ben akkor foglalta el Csurgón a tanári állását, amikor a nyolcosztályos főgimnáziummá fejlesztést tűzték ki célul. Ő volt az első olyan tanár, aki nem volt lelkész is egyben. 1880-ban szerzett tanári oklevelet természetrajzból és vegytanból. 1885-ben doktorált Kolozsváron. Doktori értekezésének címe: Az elevenszülő Aphisok petefészkének és petéjének fejlődése. Az addigi évenkénti igazgató váltás után 1884-ben három, majd ismétlődően két évre, 1910-ben állandó igazgatóvá választották. Huszár Adélt, egy elszegényedett bárói család sarját vette feleségül. 12 gyermekük közül nyolcat felneveltek, közülük öt leány orvos, egy gyógyszerész lett. Csatlakozott a gimnázium nyolcosztályos főgimnáziummá fejlesztéséhez. Kartársaival együtt ő is felajánlotta ehhez 1-2 havi fizetését. Az iskolában növénytant, állattant, ásvány-és földtant, ezen kívül bölcsészetet tanított. Tagja volt a magyar királyi természettudományos, a kolozsvári Orvos- természettudományos társulatnak és az országos tanáregyesületnek. 1914-ben megbetegedett. 1917 februárjában benyújtott szabadságoltatási kérelmében írta: „Az én szemeim csak azt látták, ami ezen intézetnek és egyházmegyének jó, gondolataim és eszméim még az én nagy családom felett is átrepültek, s lelkem csak akkor és ott nyugodott meg, amikor és ahol éreztem, hogy azt a végtelen nagy bizalmat, mondhatom szeretetet, mely belém helyeztetett és felém irányult, ha csak parányival is, de meghálálhattam.” 1917 őszén meghalt. Sírja Csurgón van. A gimnáziumban latin nyelvet, mennyiségtant, földrajzot, természetrajzot, vegytant, számtant, földtant, lélektant, logikát, gondolkodástant, bölcsészetet, a tanítóképzőben természetrajzot tanított. Vida Károly Barabás Márton által festett arcképét dédunokája Petrőczi Éva ajándékozta a gimnáziumnak. (Dr.H.J.)