Ősei a 18.században telepedtek le Németországból.Édesapja a Tolna megyei Földespusztán volt intéző.Itt született ő és két fiútestvére. Öccse,Söveges Aladár, szintén bencés lett. Hároméves korában a szülei a bakonyi Pénzeskút faluba költöztek.Ekkor került a csurgói református gimnáziumba, amelyet jó iskolának tartott, és ahol jól is érezte magát. Fennmaradt füzetei elárulják irodalmi érdeklődését, már ekkor, tizenöt- tizenhat éves korában sok versrészletet,idézetet írt füzetébe. 1932.június 15-éről található az első bejegyzése: "Naplót írok. Írok pedig azért, hogy némely elmúlt dolgokra évek múlva szépen visszaemlékezzek, és azért, hogy azokat a gondolataimat, amelyeket érdemesnek tartok, leírhassam. Ezt egészen magamnak írom, s bátrabban is írok, ha más nem olvassa azt." Már ebben a naplóban előcsillan érzékeny, vallásos lelkülete. Hittanárja Longauer Imre volt, akire dicsérőleg emlékezik vissza. Mégis, lelki fejlődésében édesanyjától kapott legtöbbet.1935-ben kitüntetéses érettségije után felvették a bencés rendbe. Hogy a német nyelvben tökéletesítse magát, főapátja kiküldte a svájci Fribourgba, ahol egy bencés kollégiumban lakott. 1941. június 22-én szentelte pappá Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás.Gyakorló évet töltött Budapesten, majd a győrszentiváni bencés plébánián kapott hitoktatói és kápláni beosztást.1944-ben Pápára került tanárnak,de félév múlva már főiskolai tanár volt Pannonhalmán.Nagy lelkesedéssel és szaktudással magyar irodalmat tanított.1945-ben az újrainduló gimnáziumban és a főiskolán tanított az iskolák államosításáig, 1948-ig. 1948- 50 között a szerzetesrendek feloszlatásáig Tiszaújfalun a bencés nővérek lelkiigazgatója volt. 1950 nyarán a rezsim megállapodást kötött a magyar Püspöki Karral, és visszaadott 8 egyházi középiskolát, köztük Pannonhalmát is.Visszajött az iskolához, 7 évig tanárként működött, prefektus, 2 évig igazgató volt, 1965-74 közt ismét tanár.1957-ben elhurcolták,súlyosan bántalmazták,2 év börtönre ítélték. (Dr. H.J.)