86 évet élt s ezalatt a történelem számos eseményét átélte, megélte s túlélte. Iskoláit Abán, Pozsonyban, Sopronban és Debrecenben végezte. 1781-ben magánhadapród lett, majd hadapród később hadapród őrmester. 1785. november 23-án Széchenyi Ferenc gr. Somogyban aljegyzővé tette. Pályafutása ettől kezdve felfelé ívelt: ellenőr, élelmezési biztos, főadószedő, főtáblabíró, főszolgabíró. Többször jelölték alispánságra, de a címet csak 1824-ben nyerhette el. Ettől kezdve mint Somogy vármegye közmegbecsülésben álló másodalispánja szerepelt.
Az egyház ügyeinek intézésében is részt vett. 1793-tól a belső-somogyi evangélikus egyházmegye gondnoka volt. Az 1791. évi zsinaton felvetette egy Somogyban felállítandó református gymnásium eszméjét, és erre a célra Nagy-Bajomban ingyen telket ajánlott fel.
A csurgói gimnázium könyvtárában nem kevés azoknak a könyveknek a száma, amelyeket a Sárközyek adományoztak az iskolának. Az intézet nagykönyvtárának az alapját Sárközy János, kiskorpádi földesúr, Sárközy István unokatestvére vetette meg.
