Egy kora tavaszi pénteki napon a szokásos könyvtári teendőim egyike a Könyv-vár látogatása volt. A kisebbek mindig örömmel tódulnak, hogy egy kis olvasnivaló utánpótlást kapjanak a következő hétre. Nem ritka hogy ebben az órában 35-40 kisgyerek is jön „megtúrni” az izgalmas olvasnivalót. Nagyon sok fejtörést okoz számomra, hol veszik el útközben ez a lelkesedés, miért nem maradhat meg ez az őszinte érdeklődés a könyvek iránt?
A nevezett napon egy kisfiú fél lábon ugrálva furcsa testtartásban érkezett be az ajtón. Nem szólt csak „ugrabugrált”. Jó volt nézni az „energialevezető” mozdulatait. Kérdeztem is tőle, hogy mi baj van, de köszönés helyett csak odajött hozzám és szorosan megölelt. A mozdulat felért számomra 24 kölcsönző gyerek illemtudó megjelenésével.
Sokan csak azért jönnek be, hogy tiszteletüket tegyék és büszkén bejelentik, hogy nem hozták vissza a múlt héten elvitt könyveiket. De azért próbálkoznak egy mondattal, „vihetek azért egy könyvet”. A válasz mindig egyértelmű. A vissza nem hozott könyv a következő péntekre mindig megérkezett.
Az egyik kislány sokáig gondolkodott, látszott, hogy gondban van. Végül is addig kerülgetett, amíg megérkezett hozzám a kérdése: plüssöt is lehet kölcsönözni. (Mivel hogy lakik néhány plüsskutya, mackó és sárkány is a Könyv-várban.) Természetesen igen, ha nagyon vigyázol rá. Hogy ne legyek "szabálytalan", a kölcsönző programba beírtam a legfontosabb adatait az állatkának: Fehér plüss mackó skót mintás nyakkendővel 99.15-ös leltári számon. A kislánynak fülig ért szája. (Képek a fotóalbumban) VE