A magyar felvilágosodás legnagyobb költője Debrecenben született 1773-ban. A Debreceni Kollégiumból 1795-ben eltávolították. Sárospatakra ment jogot tanulni, majd Pozsonyban, a magyar országgyűlések városában kísérelte meg versei kiadatását. Komáromban szerelemre lobbant a Lilla-versek múzsájába, Vajda Juliannába. A leány családja által elvárt tisztes állás reményében a keszthelyi gróf Festetics Györgytől 1798. január 22-én kérte: ”méltóztasson engemet valamelyik Oskolájában Professzorságra kegyelmesen felvenni.” A számításba vett egyik iskola a csurgói volt. Lillához intézett híres búcsúlevelét Professzor Csokonay-ként írta alá. Komáromból Somogyba vette útját. Szentgyörgyi esperes leveléből csak a tényt tudjuk, az időt nem, mikor kérték fel a csurgói tanárságra: „Én tegnap Csokonait megpróbáltam, de semmiképpen rá nem beszélhettem, holott előbb maga nagyon kérte.” 1799. május 24-én a nagybajomi egyházmegyei közgyűlésen történt meg a hivatalos felkérés, és két nap múlva meg is kezdte a tanítást. Híres beköszöntő verse, a Jövendölés az első oskoláról a Somogyban évszázadokra irányt mutatott, tartást adott az iskolának. Június 2-án szép négyoldalas levélben (a Nagykönyvtárban található) fejtette ki Sárközy István gondnoknak nevelési elveit: „a legjobb principiumu és rendű könyvekből kívánok nékiök rövid systhemát s oskolai kézikönyvet, a mely sinorjok leszen nekiek az én bővebb magyarázatomra készíteni.” A gimnázium könyvtára négy olyan könyvet őriz, amelyekből Csokonai tanított, és saját kezűleg vett iskolai leltárba. Rövid ideje maradt a vizsgadarab, a Cultura megírására. A júniusi előadással megteremtette a hazai diákszínjátszás alapjait. A szeptemberi évnyitóra a Karnyóné előadásával készült. Nemcsak a reá bízott kilenc diákjával foglalkozott, hanem a kisebbek oktatásával is törődött. Magyar verstant tanított magyar nyelven. Együtt élt tanítványaival. Amikor 1800. február 21-én megérkezett a Jénából a régóta várt professzor, Császári Lózsi Pál, Csokonai előre megírt beszédével jó lelkiismerettel búcsúzott el tanítványaitól: „amit tőlem tanultatok, mindazoknak, vagy egy, vagy más hasznát a közönséges életbe az oskolán kívül is használhatjátok.” Kedves tanítványa, Gaál László írta róla a legteljesebb és leghitelesebb visszaemlékezést. „Csokonaihoz hasonló tanítót nem esmertem. Csurgón ő nékie nem volt szüksége sem regulázó, vagy fenyítő törvényre, sem regulára, plágára vagy vesszőre, botra- őtet gyermeki respectussal szerették, hallgatták tanítványi, regula nélkül – harag nélkül örömben tanított ő, tanultak a tanítványok.” Hazagyalogolt Debrecenbe édesanyjához. Amikor a költő 1805. január 28-án meghalt, egykori csurgói tanítványa állt mellette, de báttyja, édesanyja utolsó óráján is Gaál László virrasztott, és Csokonai Józsefnét, akinek 1904-től kosztos diákja volt, élete végéig mint édesanyját tisztelte. (Dr. H.J.)