Csurgón született 1869-ben. Édesapja Héjas Pál a gimnázium első okleveles tanára volt. A helyi főgimnáziumban tanult. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen kezdte el, ahol 1892-ig természetrajzot és földrajzot hallgatott. Tanulmányai befejezése után az egyetemen maradt, tanársegédként működött 1894-ig. Először az egyetem növénytani tanszékén, 1893-tól az ásvány-, a föld- és őslénytani tanszékén. 1894-ben hozták létre a csurgói református főgimnáziumban a természettudományi és földrajzi tanszéket, és erre Héjjas Imrét hívták meg. 1895-ben még visszament Kolozsvárra, ahol a Tudományegyetem Tanárvizsgáló Bizottsága előtt középiskolai tanári vizsgát tett. 39 éven át tanított Csurgón 1933-ig. A főigazgatói jegyzőkönyvek mintaképül állították a tantestület elé: A földrajzot rajzolva tanította. Gyakran alkalmazta a sztereo- szkópiát, és maga is készített ilyen felvételeket. Rendszeresen vitte tanítványait kirándulásokra. Azt vallotta, hogy az elméleti és az érzelmi kötődés az ismeretek rögzítését hatékonyabban szolgálja. Több kirándulást vezetett az Al- Dunára, Ausztriába, Olaszországba. Pedagógiai munkásságának szerves részét alkotta a kutatás, a publikációs tevékenység. Kolozsváron már 1892-ben, és 1894-ben jelent meg tanulmánya, az utóbbi „Erdély tertier rétegeinek mikrofaunája” címmel. Publikációs munkásságát Csurgón is folytatta, és 1900-ban középiskolai tankönyvet jelentetett meg „Földrajz középiskolák számára címmel. A háború alatt 1943-ban Bodó Jenő igazgató felkérte, hogy tovább tanítson. 1947-ben búcsúzott el végleg a tanári pályától. Halálhírére országosan felfigyeltek. A Magyar Biológiai Társaság botanikai Szakosztálya szakülésének jegyzőkönyve méltatta az érdemeit: „Kárpáti Z. elnök szomorúan jelenti, hogy 1957. Szeptember hó 17-én Csurgón 88 éves korában meghalt dr. Héjas Imre ny. gimnáziumi tanár, c. középiskolai igazgató, Csurgó flórájának kutatója. 1892-1893-ban Kanitz Á. Mellett Kolozsvárott tanársegéd volt, majd a következő évben ebben a minőségben Koch A. mellett működött és 1894-ben őslénytani tárgyú értekezéssel szerezte meg a doktori oklevelet. Amikor 1894-ben szülővárosába, a csurgói gimnáziumhoz került tanárnak, ahol nyugalomba vonulása után is, 80 éves koráig tanított, visszatért a botanikához. Csurgó környéke flórájáról írott munkája haláláig kéziratban maradt. Vele sírba szállt az utolsó botanikus, aki egykor Kanitz Ágosttal együtt működött. Az ülés gyászának felállással ad kifejezést.” Csurgón, édesapja mellé temetve nyugszik szeretett hazája földjében. Sándor fia Csurgón érettségizett, a csurgói öregdiák mozgalom szervezője és összetartója volt. (Dr. H.J.)