Dudaron született 1911-ben. Református lelkész édesapja fiatalon, 31 éves korában meghalt. Özvegy édesanyja és tanítónő nővére nevelte. Bejáró tanulóként végezte el a pápai református kollégium nyolc osztályát. 1931-től 1936-ig a debreceni egyetemen folytatta tanulmányait történelem- földrajz szakon. 1936-ban került Csurgóra nevelőtanárnak. Néhány órában a gimnáziumban is tanított. 1940-ben jutott rendszeresített álláshoz. 1943-ban megnősült, feleségül vette a gimnázium első nőtanárát, Gyapay Magdolnát, a csurgóiak szeretett "Magdi nénijét". 1951-től 1970-ig igazgatóhelyettes volt a gimnáziumban. Földrajzot, történelmet, honvédelmet, gazdaságtant, rajzot és éneket tanított. Hivatalosan két évi táppénz után, 1972. November elsejével vonult nyugalomba. Felesége 1969-ben meghalt. Sok száz csurgói diák számára "Béla bácsi" a körültekintő alaposságot, a következetes emberi tartást, a meleg emberséget jelentette. Évtizedek múltával is szoros kapcsolatot tartott fenn tanítványaival. Nyugdíjba vonulása után magányban, egyedül, gyermekei családjától távol, Csurgón élt. Szívóssággal, akarattal lett úrrá meg- megújuló betegségén. A debreceni egyetem 1986. évi tanévnyitóján személyesen akarta átvenni az aranydiplomáját. A nyár végén azonban kórházba kellett vonulnia, ahonnan már nem tudott visszatérni Csurgóra. Feleségével együtt Csurgón vannak eltemetve. Béla és Gábor fia a csurgói gimnáziumban érettségizett. (Dr. H.J.)