Középbirtokos családból született. Apja tönkrement, és intézői állást vállalt. 1912-ben a csurgói vasútállomáson felszállt Maller Dezső Gimnáziumi tanár. Az Adriára utazó Bohuniczky Kálmánné és lányai a vonaton megismerkedtek, Fiumét és Velencét már együtt tekintették meg. A fiatalok a hencsei református templomban összeházasodtak. A lány hozományként megkapta a Baksay utcában a 2. szám alatt ma is álló hatszobás házat villanymotoros vízvezetékkel, fürdőszobával, tágas mellékhelyiségekkel. A kitűnő vasúti közlekedést kihasználva kéthetenként Bécsbe utaztak. Végigjárták a színházakat. A mindig liberális nézeteket valló önképzőköri elnök-férj 1919. január 30-án megemlékezett Ady Endre haláláról. A Tanácsköztársaság alatt felrendelték Budapestre, az átképző tanfolyamok szervezésére. 1920 nyarán négy heti vizsgálati fogság után ugyan szabadlábra helyezték, állását azonban elvesztette. Az állástalanság a csurgói házat is elvitte. Az eladott csurgói ház árából, a férj magántanítványaiból és az irodalmi életben novelláival, regényeivel elismert Bohuniczky Szefi műveinek honoráriumából szerény körülmények között éltek Budapesten. Első novelláit a Nyugat közölte, Babits Mihály és a folyóirat szerkesztőinek baráti köréhez tartozott. Az Eszteregi hitbizomány című regényében a kisvárosi pletykálkodás, a Lányok, asszonyokban a művészi egzisztencia és szegényes élet ellentmondásait, a Lázas években a „kínos helyzetek” sorozatát örökíti meg. Regényeiben és novelláiban kínos helyzeteket rakott sorba, ezeket finom lélekrajzzal, gondos szituáció teremtéssel bontotta ki. A kisvárosi élet rajzában csurgói élményeire ráismerünk. Csurgóról történő kényszerű távozásának éjszakáján végig virrasztott házvezetőnőjével. Erről szól a Karóné szerencséje című elbeszélés. 1945-ben Maller Dezső igazolása után kerültek újra Csurgóra. A Csokonai u.15. sz. alatti házban laktak. Egy évi tanítás után visszaköltöztek Budapestre. Lakásuk ismét a pezsgő irodalmi élet szalonjává vált „Schöpflin hallgatott, Farkas Zoltán tűnődött, Pap Károly lázongott, Németh Lászlóék vitáztak, Tamási Áron dúdolt és néha Tersánszky J. Jenő muzsikált.” A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. 1989-ben Petrányi Ilona gondozásában napvilágot látott az Otthonok és vendégek című visszaemlékezés- kötete. Ebben részletesen tudósít az írónő egy évtizednyi csurgói tartózkodásáról. (Dr. H.J.)