„Az Alma Mater legnagyobb diákja” anyai ágon Csurgó- környéki ősöket mondhatott magáénak. Nagyanyja, Vécsey Mária nyolc gyermekével özvegyi sorsra jutott. Két lányával és négy fiával Csurgóra költözött, hogy diákok étkeztetésével tartsa fenn családját. Antal és Sándor fia a csurgói református gimnázium diákja volt, Rozália férjhez ment Baksay László tanítóhoz. Az ifjú Baksay Sándor 1839-ben lett a csurgói gimnázium kisdiákja. Hálásan emlékezett első tanárára, Kacsóh Lajosra, de a legnagyobb szeretette Sarkady Károly alsoki lelkipásztorra. 1846-ban képzőtársulatot szervezett a hazai nyelv ápolására. 1847-ben Kecskeméten folytatta tanulmányait, 1855-ben a halasi gimnázium tanára lett, 1862-ben Érsekcsanádon megválasztották lelkésznek. Írói pályája is csurgói indíttatású. 1871-ben pályázatot hirdetett Lucanus Pharsaliájának fordítására. Baksay, arra emlékezve, hogy egykor Csurgón, diákként Sarkady Károly könyvtárában sikerrel próbálkozott vele, lefordította az egész művet, és 1872-ben mint „Lucanus koszorús fordítója” lett tagja a Kisfaludy Társaságnak. 1862-ben kunszentmiklósi lelkipásztor lett, és 49 éven át hűségesen szolgálta népét egészen haláláig. Az általa épített és „Bakerion”-nak nevezett parókia ma is őrzi leghíresebb lakójának emlékét. 1878-tól solti esperesként, 1904-től a dunamelléki református egyházkerület püspökeként szolgált. 1914. december 23-án elvesztette szeretett feleségét. „A lángba borult világból az örök béke nyugtató enyhe 1915. június 18-án hívta el.” (Kéky Lajos) Lefordította az Iliászt, az Odüsszeiát már nem tudta befejezni. Csurgói tárgyú novellája a Nagymama karácsonya, A csodálatos történet, az Ispéró. E novelláját ifjú Szabó Sándor csurgói tanár színpadra átírta és színjátszóival 2002-től több városban sikerrel előadta. (Dr.H.J.)