
Iskoláit szülőfalujában és Csurgón végezte. Itt érettségizett 1950-ben. Menekült diák volt, ingyenesen tanulhatott. 1950-og nem kapott csehszlovák útlevelet. 1954-ben a pozsonyi Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán, 1958-ban annak jogutódján, a Komensky Egyetem BTK-án magyar-történelem szakot végzett. 1969-ben bölcsészdoktori, 1984-ben kandidátusi címet szerzett. 1950-től tanár, 1955-től újságíró, a Szabad Földműves munkatársa. 1960-tól az Új Szó kulturális rovatának vezetője, 1969-1970-ben a Madách Könyv-és Lapkiadó igazgatója, 1970-1972-ben az Új Szó külpolitikai rovatának vezetője, 1972-től 1978-ig, politikailag motivált leváltásáig ismét a Madách Kiadó igazgatója és irodalmi vezetője, 1979-től eltávolításáig (1983) főszerkesztője volt. 1983-tól adjunktus, majd docens a Komensky Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom tanszékén, 1986 és 1989 között tanszékvezető. Munkássága elismeréseként 1987-ben Madách Imre-, 1988-ban Fábry Zoltán-díjat kapott. Életművéért a Magyar Köztársaság Csillagrendjével tüntették ki.(1990). Cikkei, glosszái művelődéspolitikai esszéi 1956-tól jelennek meg. Az ötvenes-hatvanas évek közírói munkásságát alkalomszerű írások, kultúrpolitikai reflexiók, recenziók, irodalmi portrék közlése mellett a kölcsönös megismerés igényétől motivált interjúk készítése jellemezte, melyekben a magyar, a cseh, a szlovák kulturális élet kiemelkedő személyiségei szólalnak meg. A hetvenes évek második felében átrendeződik írói tevékenysége. A hagyományébresztő és -őrző forráskutatás, az irodalomtörténet és - kritika foglalkoztatja. Antológiákat állít össze a két háború közti és a kortárs irodalomból. Figyeli a kortárs irodalom jelenségeit, de tevékenysége főként az 1918-1945 közötti időre irányul, a két háború közötti időszak kisebbségi magyar irodalmának feltárásán és kritikai számbavételén fáradozik.Ennek eredménye Fábry Zoltán munkásságának feltárása, rendszerezése, és közzététele. 1998-tól az Irodalmi Szemle és a Szabad Újság főszerkesztője. Írói álneve:Böjthe Zsolt. (Dr. H.J.)